Ismét eljött az idő, hogy lejátsszam a szokásos meccsemet a Pilis meredek kaptatóival. Idén napsütés, jó mezőny és meleg idő fogadott, így minden adott volt egy jó futáshoz.

Röviden az eddigi versenyekről:

2007-ben indultam először, rögtön pályacsúccsal. Józsa Gábor csúcsát sikerült megdöntenem, ráadásul úgy, hogy a végén a vétel útvonalat lezárták, így kerülni kellett. 2008-ban egyedül, de eléggé jó formában vágtam neki a csúcsdöntésnek, sajnos technikai hibák miatt nem jött össze. 2009-2010-2011 : három év, három műtét, így kimaradt a derbi, aztán 2012-ben már odatudtam volna állni, de annyira gyengének éreztem magam, hogy megfutamodtam. 2013-ban is csak a félmaratonig jutottam, ott pár másodperccel maradtam el Kovács Ádám pályacsúcsától. Mivel ekkor még mindig állt a 2007-es csúcsom, habár az eredeti útvonal ismét szabaddá vált a futók előtt, így Józsa Gáborral együtt odaálltunk 2014-ben a rajthoz, és sikerült együtt a maratoni csúcsot leszedni több mint 4,5 perccel. Jó futás volt, de maradt benne... 2015-ben nem volt mezőny a maratonon, ellenben Bakó Áron odaállt a félmaratonra, így ott meccseltünk egy nagyot: sikerült Ádám pályacsúcsát leszednem, de kikaptam Árontól, aki eléggé jó idővel vette át a vezetést az örökranglistán.

Idén ismét Gáborral álltunk össze, és nagy örömünkre csatlakozott Zsebeházy Isti is, aki vállalta a Dobogókőről induló nagy downhill futás felvezetését. Egészen a faluig diktálta a tempót, és nem is lehetett okunk a panaszra: nagyon jó részidővel álltunk, amikor elváltunk. Gáborral együtt eléggé jól összeraktuk fejben a futást: többször indultunk már ezen a távon, tudtuk hol lehet hibázni, hol lehet rövidíteni, hol lehet sokat nyerni és hol lehet sokat veszteni. A 3-as pontra például benne volt egy biztonsági óvatoskodás, amikor nem vágtuk le az összes szerpentint, itt véleményem szerint lehetne még fejlődni. Azonban innentől végig jó útvonalakat választottunk. Nagy sár volt, és a szokatlanul meleg időben izzadtunk is, ez nem segített a jó tempó elérésében, és a 3-ig összeszedtünk egy kis hátrányt. Gábor kemény edzések után érkezett a versenyre, így neki nehezebb dolga volt, mint nekem, aki egész héten "pihent" a sok túlóra miatt... Bár nem beszéltük meg előre, de az volt a terv a fejemben, hogy a 2014-eshez hasonlóan elfutunk együtt a Sikárosi-rétig, majd onnantól indul a verseny az utolsó hegymeneten. Viszont Gábornál most hamarabb eljött a holtpont, a felfelékben kijött a fáradtság rajta, és nem tudott olyan tempót diktálni, mint 2 évvel ezelőtt, ahol alig bírtam rajta maradni a végén... Így nem jött össze a pályacsúcs, de futottunk egy jót, és rendesen elfáradtam így is... Ez a majdnem 3 óra rohanás mindig sokat kivesz belőlem.

2 percet kaptam a pályacsúcstól, és összesen 5,5 percet kaptam az eddigi legjobb átmeneteimtől, mindezt 2 átmenetben. A hármasa a 2,5 percből 1 perc betudható az extrém saras utaknak, és 1 perc a biztonsági útvonalnak. A 6-osra a 3 percből kb. 1:15 volt a pihenés, a többi a tempó rovására írható. Elméletileg akár 3,5 perccel is leszedhető a pályacsúcs, azaz 2 óra 42 perc környékén már eléggé nagy biztonságban lenne évekig az örökranglista 1. hely. Addig pedig ott van a lehetőség a fiatalok előtt, hogy kemény edzésekkel odaérjenek a jelenlegi csúcs környékére.

4 maraton, 4 győzelem, 2-szer pályacsúccsal a jelenlegi pályán, és enyém a 3 legjobb idő - illetve a legjobb időt Gáborral közösen tartjuk... Nem ismerem a verseny 21 éves statisztikáját, de remélem hogy valahol ezzel ott vagyok a legjobbak között :-)

Statisztika a 4 maratoni futásomról: