Nincs új a nap alatt, csak a lehetőségek mások. Anno 80-as években a válogatott keret nyílt edzésein is hasonlóan felépített pályákon futottunk. Ráadásul itt a Vértesben a Gántot ölelő terepeken. Emlékszem egyszer kezdtük a Kotló hegyen, normál térképpel, majd a vérteskozmai részen iránymenet és memória elemek színesítették a napot és befejezésként a Kőhányás puszta 1:20000 domborzati fázisnyomatán futhattunk. Igaz még nem OCAD-dal készült a térkép, hanem minden egyes terep és feladat váltásnál térképet cseréltünk, illetve a memória és iránymenetnél a pontokon volt kint a következő átmenet térképszelvénye. Egy-egy ilyen edzés pálya hossza időnként fölözte a 20 km-t. S titkon bevallom mikor még volt lehetőségem - Gödöllőn - hasonló elvek szerint állítottam össze a csoport edzését, más kérdés, hogy macerásabb volt a sávos iránymenet térképcsíkjait kivágni, külön lapra precízen felragasztani, - vagy mivel erre volt lehetőség - a Margitta térképéről pauszra domborzati másolatot készíteni és azt fénymásolva használni az edzéseken. Most belegondolva rengeteg mindenre volt időnk!

Tibi bácsi maszkolt térképei is nagyon jók voltak, nem kellett hozzá OCAD :-) Bár tény, hogy sok munkája volt benne, de azt hiszem az emberkék is hálásak voltak, akik futották. Dízel pedig olyan gyakorlatokat szeret, hogy a ponton van kint a fixen rögzített térkép, a következő átmenettel, és memória. Ezt a szvesés edzőtáborokban is gyakorolhattuk. Az emberi fantázia határtalan, és az a legviccesebb, hogy tényleg lehet tőle fejlődni, pedig egy laikus azt gondolná, hogy a tájfutást normál tájfutó térképekkel kell gyakorolni. Sokáig egyébként én is ezen a nézőponton voltam :-))

Érdekes a Smola edzésadagja is: ha csak futás, akkor szimplán nem sok. Ha viszont a gimn. és egyéb kiegészítő tevékenységek is benne vannak, akkor határozottan kevés a napi 100 perc, nem? (megjegyezve, hogy egy profi tájfutóról van szó)