Félmaratoni OB - 2009. április 4. Szerencs-Tállya

A mezei OB-n betegen és gyengén szereplő, ámde annál lelkesebb Mezőtúri triumvirátus úgy gondolta, visszavág a Vasasnak, és a kínos vereséget feledtetni próbáló nagyszerű futással robban be az élvonalba. Történt ugyanis, hogy Schulek Ágoston, a MASZ elnöke csapatunkat teljesen esélytelennek tartotta, abszolút nem is számolt vele... Hát mostantól majd fog! :-)

A versenyközpont Szerencsen volt, ami a magyar csokinagyhatalomnak is tekinthető. A város gyönyörű szép, még sose voltam itt ezelőtt, és nagyon megfogott! Az egyetlen negatívum volt, hogy amikor meg akartuk keresni Rátkát, a péntek esti szálláshelyünket, komolyan aggódtunk, hogy az összes cigány nyelvtudásunkat latba kell vetni...

Csapatunk eléggé lelkes volt, hiszen Berecz Lala 3 hete futott egy hiteles 29:37-es 10km-t, én pedig életem egyik legjobb formájában a 67-es időt céloztam meg. A kérdés az volt, hogy a betegségből talán ki se lábaló Lala és Roli tényleg ki tudják-e futni magukat... Én lekopogom, úgy néz ki, túlvagyok mindenféle nyavalyán...

A mezőny szinte teljes volt, a sok gonddal küzdő Tóth Laci és a külföldön versenyző Szabó Imi maradt csak távol, ami viszont befolyásolta is a versenyt: nem volt igazából tempómenő. Így történt meg az a hihetetlen dolog, hogy 36 percen kívüli 10km-el kezdtünk :O A távot egyébként vagy 5-ször lemérték, mert tavaly igencsak rövidebbre sikeredett, és még egy ilyen bakit nem akartak elkövetni. Idén ha lehet, még nagyobbat sikerült viszont: az egy dolog, hogy nem voltak kint kilóméter táblák, de hogy ami kint volt, az is tök rossz helyen volt...

Szóval ebbe a hihetetlen kocogásba is sokan lemaradtak, összesen 9 fős boly fordult Tállyán. Kérdés volt, hogy most mi lesz, hiszen a győztes időt hozni kellett... 10km - 36:05 - után tehát megindult az élmezőny, eléggé erős szembeszélben, dimbes-dombos aszfaltúton. Sorra maradtak le az emberek, végül 5-en maradtunk. Éreztem, hogy a 3p-en belüli tempó annyira nagyon nem esik jól, ezzel azért nem számoltam, így pontosan 50p-nél búcsút intettem az élmezőnynek. Még bírtam volna, csak hát féltem, hogy még messze van a vége, és a csapat miatt nem jött volna jól egy elhajolás.

Legnagyobb félelmemre nemsokkal később Lala is leszakadt: ez azt jelentette, hogy csapatban kezdtünk rosszul állni, hiszen igaz hogy a Vasas egyetlen tagja sem volt előttünk, de a Pécs 2 futója is dobogón lesz... Szépen lassan futottam fel Lalára, és a "18." km-nél utolértem: ekkor derült ki, hogy nem is Lala az, hanem a pécsi Ott Balázs!!! Akkora kő esett le a szívemről, hogy szinte koppant a betonon. Toltuk rendesen, szerintem ő ~2:50-ben, én ~2:55-ben. A 19. km táblát 3:35 múlva értem el... ???? Éreztem, hogy valami nagyon nincs itt rendben! Ráadásul nagyon közel volt a cél! És tényleg, 600m (!) múlva már vége is volt a versenynek... Azt hiszem, ilyen még soha sem volt az OB-k történetében, hogy ennyire megzavarjanak egy teljes élmezőnyt: totális káosz volt, ugyanis sokan nem mertek elindulni, köztük én sem, mivel ugye 2.1km az több mint 6 perc, erre 2 perc után már a célban is vagyunk...

Másik probléma volt, hogy a szívem beszúrt pont a nagy hajrában. Ilyen még soha azelőtt nem volt, de tulajdonképpen csak kocogva tudtam elérni a célt, mert egyszerűen annyira szúrt, hogy azt hittem valami nagyon komoly baj van... Végülis így utólag nem volt semmi különös, a pulzusom is normális volt, de mivel nekem eleve rossz a szívem, oda kell az ilyenekre figyelni.

Végülis tehát a kötelező 5. hely sikerült, a 4-szeres Európa-bajnok Bene és az EB ezüstérmes Minczér Albi mögött futott be Lala, a 4. helyre pedig az EB bronzérmes Ott érkezett. A táv második felét, 10 km-t 32 perc alatt abszolváltam, (az első 5km 15:12 lett), nem is rossz. (Benének 31 perc kellett hozzá). Mert hát utólag kiderült, hogy már a 10 km sem 10 km volt, hanem 11,  ennek ellenére a Garminok is 21.1km-t mértek, szóval a táv megvolt: és persze a szintemelkedések is rendesen megvoltak, ami nekem pl. nagyon tetszett :-)

Mivel Lala el tudott futni Benével, én meg Ott Balázzsal, így a pécsiekkel versenyben voltunk, a Vasas meg szerencsére rendesen lemaradt. Azonban a 3. emberünkről, Roliról nem volt semmi infónk. Aggódva vártam, hiszen erre készültünk egész télen, 3 év után végre ismét bajnok szerettem volna lenni! Roli pedig nem jött, miközben bejött a Vasas, a VEDAC és a Pécs is... Csalódottan vettük tudomásul, hogy Rolinak nem sikerült a mai nap, csak 73p-et futott, és eléggé gyenge formában van, valószínűleg a betegség még rendesen lappang benne.

Az eredményhirdetés előtt a 3. helyben azért reménykedtünk, aztán jött egy hölgy, és közölte, hogy mi nyertünk, nagyon szoros volt a verseny, és a Vasas a dobogón sincs... Na ezt már én sem hittem el, és odarohantam az eredménylistához: és láss csodát, 4 másodperccel lenyomtuk a veszprémieket,  20 másodperccel a pécsieket (akiknek a 3. embere végülis Roli mögött jött be, akit pedig a célban láttunk, ő feladta) és 38 msp-el a Vasast. Sikerült, méghozzá nem is akárhogyan, bár 2 éve is ilyen szoros volt a vége!

Mivel lassú volt az eleje, és visszafele erős szélben egyedül nehéz volt jó tempót futni, így nem sikerült a tervezett 67 perc, de a 68:23 így is egyéni csúcs, remélem idén még sikerül 68 percen belülre kerülni, csak a poén kedvéért...

Eredmények, képek, videók