Ecitől:

Akik szeretik az "ész nélküli" futásokat, annak ajánlom a Veszprémi Honvéd februári terepfutó versenyét.

Kiírás (.doc)

Lehet, hogy nem pontosan emlékszem vissza az útvonalra, meg szokták variálni is. A 10 km emlékeim szerint 2 kör (de sose futottam 10-et). Ami zöld, az terep, ami lila az murva, v. beton, már nem emlékszem. Veszprémben a Honvéd-pályáról indul, eleinte lejt, a lila szakasz az egy völgy, és a piros ami emelkedő, ott a végén vissza kell mászni a tetőre. Volt olyan év, hogy a nagy pályát elvitték a sárgán. Sajnos tényleg nem tudom, milyen lesz most, mi az utolsó vari....kb. ez várható.

Katt a nagyításért!

Tisza Zoltán, 45 éves válogatott kerékpáros gondolatai: nekem tetszett, hátha más is így látja...

"Legtöbben tudjátok, hogy milyen szenvedély és elkötelezettség számomra a kerékpársport, a versenyzés és az az életstílus, ami a sporttal együtt jár. Vannak, akik a legmagasabb szinten, életüket erre a sportra áldozva, elkötelezetten róják a kilométereket és megtesznek mindent azért, hogy győzzenek. Nálam ez sosem volt így, mert engem az odatartozás és a versenyzés volt, ami mindig vonzott és motivált. Hogy része legyek ennek a „gépezetnek” és hogy jól helytálljak… Talán ezért is élveztem mindig, és sosem égtem ki!

Számomra a sport megtanított mindent, ami az élethez szükséges. Ezen keresztül látom a világot és formált azzá, aki ma vagyok. Sosem voltam mániákus, mindig mindent alapjaiból nézek és nem tekintem magától értetődőnek! Minden nap hajlandó vagy újat tanulni másoktól, és élvezem minden percét, napját a sporton és a versenyzésen keresztül annak az útnak, amit 11 éves korom óta járok!

A szüleim és a sport megtanított, hogy álmodjak és hogy „kergessem” az álmaimat, de legfőképpen, hogy mindig nagyot álmodjam. Sose adjam fel, és elkötelezetten, másokat tisztelve, senki fölé nem helyezve magam, képes legyek tanulni és tanítani másokat ezen a hosszú úton. Megtanultam edzőimtől és szüleimtől az elkötelezettséget, egy csapathoz tartozást, megosztást, és nem csak egymásért küzdeni egy közös célért, de egymás sikereinek is tudni örülni. Hogy másképpen lássam a világot, és azt a szenvedélyt, amit a sport és a versenyzés adott, az élet minden területén ki tudjam használni, és hogy legyenek céljaim!

Ez az út, ami sok bukással és elkötelezettséggel jár, megtanulni értékelni minden kis sikert, tanulni a hibákból, új motivációkat és célokat építeni ezekből, és hogy mindig és minden körülmények között a legtöbbet tudjam adni magamból. De legfőképpen amit megtanultam, az, hogy magabiztos legyek, ne féljek az ismeretlentől, vagy attól, hogy elessek, elbukjak a célhoz vezető úton, mert mindig tanulok belőle, erősebb és tapasztaltabb leszek a bukások által, és még keményebben dolgozva odaérjek a célomhoz."

Forrás

Pályaadatok:

Pályaadatok:

Andorék összeállították a 2013-as évre az utánpótlás versenyzőinknek tervezett programok listáját:

https://docs.google.com/spreadsheet/ccc?key=0AhgAHHItT8UwdEJ0QVFNZTNQZ2tJcHpSVmxuVTVCVGc#gid=8

Kellemes időben, szép tiszta erdőben futhattak a részt vevők.

Az időket csak azoktól kaptam meg akik mérték is és elárulták nekem.

Idén valahogy úgy alakult, hogy Mámor Kupa (tájfutás) helyett utcai futással búcsúztattam az évet: barátnőmmel a pécsi Pláza futáson indultunk, aminek a távja kemény 3km volt, mindez 0°C-ban, betonon, 287 indulóval. Igazából az aszfaltot kerülöm amennyire csak tudom, viszont ez a 3km kimondva valahogy nagyon kevésnek tűnt, főleg hogy a 2009-es sérülésem óta nem futottam 4 perces tempón belül: ha pedig nem futok gyorsan, akkor inkább legyen hosszú...

A versenyre való készülődés nélkülözött mindenféle profizmust, ugyanis kemény 4 perces kocogásra jutott idő a nagy sietségben. Ilyen keveset még életemben nem melegítettem versenyre. Mindez nem is lett volna probléma, ha nem visz el a hév...

Ugyanis ha már versenyzek, akkor megtisztelem az ellenfeleimet azzal, hogy a legjobb formámat hozom. Az elején a fiatalok jól kilőttek, így a 6. helyre soroltam be, majd 300 méter múlva a 3. helyen találtam magam, 2 pécsi atléta mögött. Ezután próbáltam minél gyorsabban futni, hogy felfussak rájuk, de túl nagy volt a különbség, és túlságosan is kicsit volt a sebességbeli különbségünk. 2,7km körül értem őket utol, erre ők hajrába kezdtek, esélyem sem volt... Talán ha normálisan bemelegítek, akkor partiban lehettem volna, de nyerni nem lett volna esélyem szerintem úgy sem.

Pulzust nem mértem, de az egekben lehetett, az izmaim pedig teljesen elszoktak az ilyen jellegű megterheléstől. A nagy hideg miatt levegőt alig kaptam, és vagy 1 órán keresztül köhögtem a versenyt követően. A levezetést és a nyújtást komolyabban vettem, mint a melegítést...

3000m, eredmények: (2950m a GPS szerint)

1. Marát Patrik (PSN Zrt.): 9:12
2. Magyar Huba (PSN Zrt.): 9:15
3. Én: 9:21

CIKK

HONLAP

Hát akkor: HAJRÁ ARAK 2013-BAN!

Idén is volt edzőtábor, a program pedig a kiírásnak megfelelően ismét a Gánt környéki Vértes erdejeinek végigtúrása volt. Érdekes sport a tájfutás: idén ősszel végigbicikliztem a teljes Vértest, és rengeteg gyönyörű helyen jártam, a legtöbbször tiszta szálerdőben tekertem. Erre lejövök edzőtáborba, és az összes létező bokrot,dzsuvát végigtúrom...

A kiírást olvasgatva kicsit csalódott voltam, hiszem Tibi bácsi edzésein, pályáin nőttem fel, és nem szoktam meg, hogy egy központi terület körül fussak 1200m körüli köröket. Őszintén szólva nem is nagyon vártam. Aztán az egészből egy nagyon kellemes csalódás lett! A sok rövid pálya kedvezett mindenkinek, hiszen annyit futott, amennyi jól esett, könnyen tervezhető volt. A pályák pörgősek voltak, és mindig volt egy kis sikerélmény, amikor beérkeztünk hiba nélkül. Ha viszont hibáztunk, akkor a pálya letudása után a következő pályára tiszta lappal mehettünk ki.

Az edzések között mindenféle technikai gyakorlat szerepelt: svéd pálya, fázistérképes edzés, normál térképes edzés, takart átmenetek. Én a klasszikus tájfutás híve vagyok, és őszintén szólva a csákvári edzés tetszett a legjobban, ahol ugyan ki volt takarva több terület is, de ez nem igazán zavart meg. A fázis ezúttal tragikusan ment, pedig attól vártam a legtöbbet. A svéd pályák viszont jól mentek, csak egyszer vesztem el egy 8 percre... A tájolóm immáron 8,5 éves azt hiszem, de lehet hogy még több: buborék még mindig nincsen benne, és egészen jól lehet iránymenetekre használni. Azért néha "beragad", de csak meg kell rázni...

Nekem "energiatakarékosra" sikerült a két nap - 4 edzés, amin részt vettem, nem mertem nagyon kockáztatni a túlterhelést. Viszont Péntek Matyi rendesen végig csinálta az edzéseket, eléggé sok kilit teljesített a 6 edzés alatt, illetve minden fiatal utánpótlás versenyző lelkesen rótta a köröket. Így kell ezt csinálni!

Péntek Matyi

Az edzőtáborban nem csak arakosok voltak: a BSC-t a Péntek család képviselte (Gábor, Matyi, Márton, Gréti), a SZVSE-t Pálfi Fanni és Haresz. Az ARAK-ból a Vékony család (Andor, Kati, Vanda, Janka), Kovács Ádám, Gáti Mara és Tóth Zsuzsanna és jómagam élveztük Piri néni vendégszeretetét, de az edzésekre kilátogatott a Pápai család (Tomi, Golyó, Ildi), Momo, Maki, Attila, Deczky Dani, Ádám Bandó és a Kiffer család (Gyusz, Anikó, Anna, Andris). Az edzéseken Pálfi Péter segédkezett mint térképosztó pálya regisztrátor és útvonalelemző.

Merre is mentek a lányok?

A pályák megfelelően technikásak voltak, egy kis szépséghiba csúszott be a csákvári edzések: egy lelkes erdővédő leszedett két szalagot. Sajnos az egyik pont egy völgyben volt benne, ötször végigkotortam, majd szomorúan beballagtam a célba: ott tudtam meg, hogy már mások is jelezték a problémát. Szerencsére a két szalag nem egy pályán volt.

Az edzőtáborba volt még egy völgypont, amit megettem: ott szerintem kicsit lejjebb került a szalag a kelleténél, én a "kör szélén" találtam meg: azt a völgyet is ötször végigtúrtam, pechemre olyan mélyre csak a végén merészkedtem le. Az ilyen jellegű pontok, amik nem pontszerűek mint egy kő vagy egy gödör, lehetnek problémásak: az objektumot magát könnyebb megtalálni, mintha pontszerű lenne, de az objektumon belül a pontra már lehet értékes másodperceket veszteni, ha nem pontos az ember, vagy máshova gondolja a pontot.

Amiből én kimaradtam, de volt olyan is: útvonalkövetés! A GPS-ek világában ez egy rendkívül hasznos edzésmódszer: az edző kitalálhatja az útvonalat, a GPS pedig megmondja, hogy mennyire sikerült teljesíteni. Pályát nem is kell kitenni, csak érdemes néhány fix pontnál részidőzni az illesztés miatt. Az útvonal lekövetése folyamatos koncentrációt igényel, esetenként akár sokkal nagyobbat, mint egy szabadon választott útvonal esetében. A kalocsaiakkal (GPS nélkül) csináltunk ilyet a borókásban, volt ahol rendesen sétálni kellett, annyira nehéz volt kibogarászni, hogy merre is tekereg a kijelölt útvonal, merre kell kerülni melyik borókabokrot...

KÉPEK Andoréktól

Köszönjük a szervezőknek és a segítőknek az edzőtábort, Andornak a hasznos edzéseket, és kívánunk egy igazán eredményes 2013-as esztendőt!

HAJRÁ ARAK!

2013. január 5.-én, szombaton ismét lesz TTEV-3: a harmadik edzés lehetőség a Vértesben.
A helyszín Pusztavám - Csuka-tó feletti tisztás (térképmelléklet)

Pályaadatok:

E-pálya: 10,2km/310m/25ep.
A-pálya: 8,9km/270m/23ep.
B-pálya: 6,7km/200m/15ep.
C-pálya: 4,26km/150m/13ep.
D-pálya: 2,7km/70m/10ep.

A nevezés péntek 12 óráig lehetséges.

Várunk mindenkit!
Pályák reggel fél 9-től állnak és 13 óráig lehet indulni, 14 órától bontjuk a pályákat.
Ha valaki szeretne fázisnyomatos térképpel indulni (domborzat és sziklarajz), írjon, van rá lehetőség.

Nevezéseteket küldjétek a somlayg@gportal.hu címre.

TTEV szervezői